Oldalmenü
Naptár
Diavetítő

 

 

 

Kéz a kézben

fekszünk egymás mellett
kéz a kézben - felettünk
a csavaros fűz levelére
szikrákat fröcsköl a nap,
a magasban alig mozdul a felhő,
lent enyhe szellő ringatja az ágakat,
felhevült testünkre rajzolva
absztrakt árnyakat...
a strand zaja itt már
csak tompa zsongás,
s megszelídül, mire ideér
a hangszórókból bömbölő
sláger-montázs...
jó így veled -
heverni zsibbadtan a
ránk zuhant kánikulában,
minden gondot lerázni,
mint apró bogarat,
csak hallgatni, csendben
bámulni a leveleken áttűnő eget,
és szőni szép terveket,
hogy egyszer majd
nem lopni kell boldog perceket,
és minden nap lehet így -
feküdni egymás mellett
kéz a kézben veled.
 

2007.07.23.

 


 

 

a legszebb kincsek

tudod, azok a legszebb kincsek,
azok az apró, egyszerű álmok -
mint folyó görgette, gömbölyű kavicsok,
eltéve régi cipősdobozba, fiók mélyire,
ők őrzik a folyó minden álmát,
tűnt idők sodrását, 
többet érnek, mint hiú csillagok, 
kik fényüket csak lopják,
s ha megfogod - ócska kiégett salakok .

tudod, azok a legszebb kincsek,
azok az apró, egyszerű álmok -
hogy majd egyszer elmegyünk
a nagymamádhoz, 
viszünk virágot, köszönünk -
ő megigazítja shultz-kötényén a felhőfodrot,
ránk mosolyog, és a nappal ölel,
törölve szemét szellő kezivel.

hogy majd egyszer elviszel a régi helyekre,
s horgászunk keszegre, 
sétálunk a Tisza parton,
kéz a kézben, míg ránkdől az alkony.

hogy valahol lesz egy kis ház, virágos kert,
otthon színű csendből nevelt.

tudod, nekem nem kellenek
hatalmas álmok, drágagyöngyök,
sem hamis csillagok,
csak tenyérbesimuló apró,
gömbölyű kavicsok.


tudod -
azok a legszebb kincsek...
 

2007.08.30.


 


 

 

Metamorfózis
 
a kérdésekből immár
válaszok lettek
s kétkedésből
fényes bizonyosság
hosszú út végén
érkeztem meg
hozzád
...
múlt idők nehéz
gubójába zárva
álmodtam magam
egy szebb világra
s megszülettem
általad
...
szárnyamat
a fénybe igazítom
imágó létem
még új nekem
tartsd fölém tenyered óvón
tiéd ez a
szerelem

2007.10.22.

 


 

 

 

Valósághatáron

Kiömlött az égre a fekete tinta,
csillagbuborékok pattannak szét rajta,
szobámban a sötét számolgatja nyáját,
kandallópárkányról lógatja a lábát.

Takarómba bújva kergetem magányom,
testem lét-súlyával gödröt váj az ágyon,
rebbenő pillámon játszik már az álom,
öntudatom lebeg valósághatáron.

Függönyön imbolyog árnybalettkar tánca,
- ahogyan a szél a kinti lámpát rázza-
szellemformát ölt a sápadt fényre ránca,
szemem akaratlan alakodat látja.

Éj zenekara húz altatót fülembe,
ezernyi apró zaj egy-egy hangszer benne,
lámpavas xilofon, szélnek hegedűje,
a te hangod suttog minden hangjegyébe.

Hallgatlak és nézlek, testem egyre könnyebb,
boldog táncot járva szállunk egyre följebb,
végtelen űr inti csillagjait csendre-
rám zuhan az álom, derekad ölelve.

2007.02.28


 


 

 

 

magammal viszem
 
magammal viszem
ölelésed melegét
- puha kendőjébe bújok -
már hűvös az őszi éj,
sóhajomra dermed hidege,
s fehér párája száll -
mintha én is füstölnék,
ahogy te szoktál...
 
magammal viszem
ámbra illatod,
tenyerembe szorítom
- arcodat becézte nemrég -
s ha belélegzem,
hiszek az illó-aromáknak -
mintha itt lennél,
lehunyt szemmel látlak...
 
magammal viszem
búcsúpillantásod
- szikrája retinámra égett -
út menti fák sorfalából
villannak csillagfények,
felizzó ábránd-szemek -
mintha követnél,
kísér tekinteted...
 
magammal viszem
bábu testemet,
érzéseim ottmaradtak,
álmodnak veled -
mit vonszolok,
csak csont, hús, vér, erek -
mintha szétszakadnék,
minél messzebb megyek...

2007.10.14.

 

 


 

  

 Szeretlek 

hogy  miért,                   hiába kérded
téved, ki azt hiszi ez egyszerű matematikai képlet
s amint a kétszer kettő - logikai úton kifejthető
a vaknak is mondhatod, fessen felkelő napot
s eget, szép kéket - hiába a szándék
a szerelem ajándék, ne kutasd
honnan, miért, csak
fogadd el hisz
a tiéd

 

2008.01.05.

 


 

Az a szép...
 
 
az a szép...az a csend,
ami utolsó sóhajunkba fúl,
az a szép...az a mosoly,
mi arcodon átvonul,
az a szép...az a ritmus,
mit szíved lassulva ver,
az a szép...az a jó, 
ha rám borulva alszol el.

2007.02.06.

 

 

 

 


 

 

 

 


 

Szív szirmok
 
 

Szeret vagy nem szeret -
szívből és igazán?
Keresem a választ
szív szirmok halmazán.

Tépegetem sorban,
vérzenek az erek,
csöppennek a földre
igenek s a nemek.

Szeret vagy nem szeret - 
szívből és igazán?
Keresem a választ
érzések sugarán.

Tépelődöm, lassan 
fogynak a kétségek, 
és múltba hullanak
a kínzó kérdések.

2007.09.08.

 

 

 


 

 

Ébredés Veled

 

Szárnyára ültetett egy álom
s a valósághatáron letett...

Hajnali harangszó kelteget,
válladon nyugszik fejem
párnám helyett,
ölelő karod puha takaróm,
s csókodra nyílik szemem
- ébredés Veled -
a valóság dajkál ezen
a boldog reggelen.
Pillantásom még nem lel
rést a sűrű félhomályon,
tudatom lebeg az álomhatáron,
érzékel, majd visszahull, s újra
szárnyára ültet az álom...
Elképzelem: akármi áron -
innen s túl minden határon -
egyszer minden reggel
Veled ébredek.

2007.03.18.

 

 


Noktürn 


Crescendo

Először még halkan
szólalt meg a dallam,
azután csak áradt
egyre hangosabban,
már harsonák zúgnak,
üstdobok dübögnek,
zeng a dal lelkemben:
szeretlek, szeretlek!

Adagio

Szerelmünk párája száll fel az ágyból,
Szemünkre lassan rákúszik szép álom,
Édes csókod számban olvadó karamell,
Karomba bújva mosolyogva alszol el.

Intermezzo

Szeretsz-e úgy?

Szeretsz-e úgy?
Szeretsz-e úgy, mint én
- mint Krisztus az Olajfák hegyén -
mennél-e?
mennél-e keresztre
megváltásomért?

Andante

Léptemet hozzád igazítom,
ha engeded, veled megyek.
Fogd jól a kezem az úton,
és többé el nem tévedek!

Coda

Szeretlek

hogy miért,........................hiába kérded
téved, ki azt hiszi ez egyszerű matematikai képlet
s amint a kétszer kettő - logikai úton kifejthető
a vaknak is mondhatod, fessen felkelő napot
s eget, szép kéket - hiába a szándék
a szerelem ajándék, ne kutasd
honnan, miért, csak
fogadd el hisz
tiéd