Oldalmenü
Naptár
Diavetítő

 

 

 



   

 

Őszidőben

 
Pattan már a gesztenye burka,
tüskés kérgét szél viszi-hordja,
színes lesz a fák üde lombja,
délre húz a fecske, a gólya.
 
Tőkén érik bornak a szőlő,
dérrel hinti éjjeli szellő,
ágon bókol szép piros alma,
hullik, bújik tarka avarba.
 
Nyúlik már az éjszaka karja,
hosszú árnyak kúsznak a falra,
langyos lett a nappalok csókja,
nyár szoknyáját ősz szele fújja.


2007.09.02.

 


 
Őszi szél
 
Felkapja szoknyáját a szél,
bolondul szalad, csak szalad,
rendetlen asszonyként seper
bokor alá száraz avart.
 
Felhő-spongyával eget mos,
vizét nyakunkba csavarja,
bágyadtan mosolygó napját,
hol be-, hol kitakargatja.
 
Loboncát kacagva rázza,
ezüst hajszála szerteszáll,
fennakad a kerítésen,
pókok méláznak fonalán.


2007.01.28.


 

 Március

Jégcsapok orra
Csöppen
Az eresz alatt.
Langyos napsugárba
Nyújtózkodnak
A didergő rügyek.
Fagyos földön
Hóvirágharangok
Gyöngysora mosolyog.
Tavaszillat könnyű
Párája száll föl
A föld öléből
S a tétova szellő
Viszi a hírt szipogva:
Itt a tavasz!

2006.03.30.

 


 

  

Bolond április
 

Még hogy én? Bolond?
Ki mondja? Dohog,
s már fújja is a szelet
és vizet áraszt mérgibe.
Aztán rádvigyorog,
még a kabátot is ledobod,
majd nyakonönt fürge záporral,
s kacagva elszalad.
Legyintek: Á-prilis!
Nem bolond, csak hamis.

2006.04.11.

 


Ménes

kies pusztán ezer vad ló
harmat fűben ezer patkó
ezer patkó robog-dobog
ezer fényes sörény lobog
ezer cimpa párát liheg
forró vér hajt ezer szívet
ezer csillag ezer szempár
barna tűzzel izzó villám
ezer tüdő liheg kéjjel
ezer száguld szenvedéllyel
zabolátlan csikók, mének,
ezer szabad büszke lélek.

 

2007.07.16.